Élet. Minőség. Természetesen.
Kellett egy kis idő, hogy leülepedjenek bennem a gondolatok, és mégis csak utat törjön magának a mélyben elbúvó elégedettség-érzés. Mert megdolgoztam érte. Végül 01:56:55 idővel értem célba, 4 percet javítva az egy évvel ezelőtti időmön, de elmaradva attól, amit terveztem. Köszönöm, hogy velem tartottatok 10 napon át a félmaratoni visszaszámlálásban. Leírom a versenytapasztalataimat is, én már tudom legközelebb mit csinálok másként.
Verseny előtti utolsó nap. Ideális esetben egy nagy éjszakai alvás után felpolcolt lábakkal kellett volna lazulnom. Helyette kora reggel óta rendezvényt bonyolítottam. A glikogén raktárakat tölteni viszont így is lehet. Na nem spagettivel és pizzával! Elmondom miért.
Három nap múlva verseny! 2 nap múlva pedig rendezvény bonyolítás. A mai beszámoló rövid lesz, mert megyek aludni. Cserébe beleírtam a szénhidrát számítást a mai menümbe.
Életmód tanácsadóként mindig hangsúlyozom, hogy a sport az egészség megőrzését kell, hogy támogassa. Mozgás nélkül nincs egészség, de a sport önmagában kevés az egészség megőrzéséhez. Valamint rejt magában veszélyeket is. Ezért fontos, hogy intenzív terhelés esetén szakember felügyelete mellett dolgozzunk, a terhelés pedig ne legyen egyoldalú. Utóbbira vannak a keresztedzések.
Kisiskolás koromban (régen volt) atletizáltam. Abban a kék vászon, fehér gumiorrú tornacipőben futottam, amit akkor kapni lehetett. Az évszámot nem írom ide, hogy mikor :-) . De néha a magazinokban láttam igazi menő sportcipőket, és rettenetesen vágytam rá, hogy nekem is legyen. Aztán gimnazista koromban mivel elég stréber voltam, és főleg az idegennyelvek tanulása ment jól, hozzájutottam egy német nyelvtanulási lehetőséghez Ausztriában. És az ott kapott ösztöndíjamat összegyűjtve megvettem életem első igazi sportcipőjét!
Azt hiszem elég jól bánok a szénhidrátokkal, az inzulinrezisztencia megtanított rá. Hasznát is veszem a sportnál, hiszen a cél mindkét esetben ugyanaz: a stabil vércukorszint, általa pedig a stabil teljesítmény elérése. Sokan gondolják, hogy az inzulinrezisztens étrend valami furcsa dolog. Pedig tulajdonképpen minden egészséges embernek ezek szerint az elvek szerint kellene táplálkoznia annak érdekében, hogy a szénhidrát anyagcseréje ne károsodjon, a sportolóknak meg pláne.
A futás a kedvenc sportom. Tavaly szeptemberben futottam le életem első félmaratonját, most készülök a másodikra, ahol szeretnék javítani az időeredményemen. A következő 10 napban a felkészülésem utolsó napjairól írok: mit eszem, mikor és mennyit edzem, hogyan regenerálódom, milyen táplálékkiegészítőket szedek, mi motivál, milyen cipőben futok, és még számos olyan dolog is szóba kerül, amivel sportoló pácienseimet szoktam támogatni a teljesítményük növelésében. A teljességhez hozzátartozik, hogy inzulinrezisztens vagyok, és autoimmun eredetű pajzsmirigy alulműködéssel (Hashimoto) élek, szóval nálam duplán épülnének a zsírpárnák, ha nem úgy élnék, ahogyan. Ezért sport közben külön figyelmet fordítok a szénhidrát anyagcserémre, amit egyébként minden sportolónak is meg kellene tennie a saját teljesítménynövelése érdekében.
Szeretem megtervezni a dolgaimat. Ezért a keddi edzés után el is döntöttem, hogy vigyázok a szívemre, és ma pulzuskontrollal teljesítem a Vivicittá 10 km-es távot. Bekalkuláltam, hogy a gyógyszerem miatt most magasabb az alap pulzusom, ami tempó futás hatására pillanatok alatt felszökik akár 170-ig is. Továbbá figyelembe vettem, hogy a tegnapi pulzuskontrollal futott 5 km-en könnyedén tartottam a 138-as átlag pulzust. Tehát kitűztem a célt mára: átlag 140 bpm. De azt senki sem mondta, hogy indulás előtt a rajtzónában ácsorogva már 102 lesz az alap pulzusom!!!
Az „Airmid nyomában“ Facebook oldalamon rendszeresen írom a napi menümet, hét eleje óta pedig kiegészítettem a Vivicitta felkészülési tervemmel. Elsősorban a pácienseim kérésére teszem ezt, hogy ötleteket adjak nekik, hangsúlyozva, hogy ami az én dietám, az nem biztos, hogy az övék is. Továbbá nem titkolt célom megmutatni, hogy senki sem tökéletes, hiába piszkálgatják egymást az IR diéta lelkes hirdetői. Ma felkészületlenségből sorra halmoztam a diéta hibákat, jó kis „inzulin-hullámvasút” lett a vége. Elmondom mit rontottam el, és hogyan lett volna helyes.
Életmód tanácsadó vagyok, és inzulinrezisztens. Kislány korom óta imádok futni. Elhatároztam, hogy lefutom a félmaratont. A felkészülési tervemet egyedül állítottam össze, mert a futóedzések mellett számomra a legnagyobb kihívást az jelentette, hogyan tudom stabilan tartani a vércukorszintemet ilyen fizikai és mentális megterhelés mellett. Sikerült! Életem első félmaratonját 43 évesen 02:00:46 –os idővel, betonstabil vércukorszinttel, sérülés nélkül, és 130 méteres sprint befutóval teljesítettem.
Így készülj fel!
