Év vége előtt érkezett ez a levél egy úrtól, akivel személyesen még nem találkoztam

Kedves Éva! A cikkeiben, blogokban leírtak teljesen egybevágnak korábbi ismereteimmel, és egy olyan benyomást keltenek bennem, hogy Ön egy elkötelezett ember, aki az emberiség egészségmegőrzése, gyógyítása, boldogulása érdekében egyfajta küldetést végez. Ön erőt, energiát sugároz, hitet ad az embereknek. Ehhez a tevékenységéhez kívánok az Új évben is erőt, egészséget, sok-sok boldogságot. A Teremtő vigyázzon Önre a küldetése során!

Üdvötlettel: K. Antal (2016. december) 

Tímeától ezt a levelet kaptam 5 hónappal az utolsó találkozásunk után

Nagyon hálás vagyok neked azokért amit tanítottál nekem! Nap mint nap szeretettel gondolok rád, és hálás vagyok a sorsnak hogy összehozott veled. Azt gondolom hogy ez a 160g-os diéta ténlyeg jól működik, ha csinálom jól érzem magam és fogyok (-9 cm köldökvonalnál). Sajnos karácsonykor elgyengültem, de meg is kaptam érte a büntetésemet, kifejezetten rosszul éreztem magam, megduzzadt a pajzsmirigyem, fájt a derekam stb. Most már jobban érzem magam, újra visszaálltam a diétára, jövő karácsonykor okosabb leszek :) (2016. december) 

Egy kedves olvasóm írta rólam a saját olvasóinak egyik írásom ajánlásakor

"Hosszú ideje olvasom Airmid írásait, táplálkozásról, sportról, természetgyógyászatról. Tetszik a "cselekvő" hozzáállása a világhoz. Szinte mindegy, hogy egészségről vagy mobiltelefon-szervíz ügyintézésről ír, mindenütt ott van egy rendíthetelen professzionalitás, ami belőle árad." (2016. december) 

 50 éves nagyon elfoglalt férfi

Tavaly május elején derült ki, hogy inzulin rezisztenciám van, egy terheléses vércukor vizsgálat során. Eléggé megijedtem, de még aznap sikerült beszélnem a jelen blog írójával, Évával, aki próbált megnyugtatni, hogy ez jól kezelhető állapot, megállítható és visszafordítható, csak be kell tartani a megfelelő életmód szabályokat. Persze aggódtam, hogy már nem ehetek azt amit eddig szerettem, vagy nem úgy, stb. - szóval nem nyugodtam meg.

Ettől a naptól elkezdtem egy új étrendet. Meg lett határozva, milyen szénhidrátokat, mikor ehetek, mely étkezésnél, mekkora mennyiségben. Elhagytam azokat a gyors szénhidrátokat – cukrokat, édességet, finomított pékárut- amikről azt gondolja az ember, hogy nem is számottevő a hatásuk, hiszen csak úgy megeszik egy csokit, megiszik egy kólát napközben valamikor. 7 hónap telt el a kezdeti „sokk” óta, és mostanra 102 kilóról 11 kilót le is fogytam, - mintegy mellesleg -, és ez nagyon segített és segít abban, hogy szemmel láthatóan és egyértelműen lássam a jó oldalát az új életmódomnak. Emellett a laboreredményeim is folyamatosan javulnak. Körülbelül egy hónap után már nem kellett annyira számolgatnom a szénhidrátokat és figyelnem az étkezésemre, mert gyorsan megszokja az ember a táplálkozásnak ezt az új formáját. Azt már régebben is éreztem, hogy bizonyos nagy adag csokik utólag émelygő, kicsit kellemetlen érzést okoztak. De amikor elkezdtem a diétát, utána már teljesen egyértelműen terhesnek éreztem, ha csak két falat édességet is meg kellett ennem.

A legérdekesebb dolog viszont, hogy soha nem vagyok éhes! Ha megfelelően betartom és alkalmazom azt a néhány szabályt, amit ez a diéta előír, akkor nincs éhségérzet, tehát nem kell koplalni. Ez kellemes csalódás volt. Meg az is, hogy tulajdonképpen bármit lehet enni, csak megfelelő étkezésnél, és megfelelő mennyiségben. Sőt, lehet néha „bűnözni” is, de ezt tényleg mondom: nem igazán kívánja az ember ha helyesen étkezik. Az biztos, hogy főleg az elején, amikor még tanulja az ember, akkor figyelni kell a napi étkezésekre, de ez néhány hónap után rutinná válik. Sokat segített nekem, hogy a családom megértéssel fogadta az új étkezési szokásaimat, sőt a gyerekekkel együtt közösen alkalmazzuk is! Olyanokat főzünk, főznek nekem, amiket előír a diéta, illetve olyan irányba terelte az étkezésinket, ami egészségesebbé tesz mindnyájunkat.

A legnehezebb  talán elkezdeni. Kezdve azzal, hogy rászánja magát az ember, és elmenjen egy terheléses vércukor vizsgálatra, vagy hogy jó orvost találjon, aki ért is a szénhidrát anyagcsere zavarainak kezeléséhez. Utána pedig nagyon fontos olyan szakembert is találnia, aki segít az étrend – életmód személyre szabott beállításában és megtanulásában.  Mint például Éva. Aztán amikor megtanulta a lényeget, megkezdi a „szürke  hétköznapokat”. És aztán hamar kiderül, hogy a kezelt inzulin rezisztencia egyáltalán nem keseríti meg az ember életét. Nagyon fontos az étrend mellet, hogy sportoljon  is, aki elkezdi (meg aki nem kezdi el az is). Nálam ez nem volt probléma, mert korábban is hetente legalább háromszor sportoltam valamit. Viszont az edzéseim azóta sokkal hatékonyabbá váltak, sokkal több az energiám.

Én mindenkit csak bátorítani tudok, hogy próbálja ki ezt az életmódot és figyeljen jobban a testére, életmódjára, életvitelére! (2016. január)

(fotó: Pinterest) 

 Kocsis Réka, tízszeres Magyar Bajnok golfozónő

A nevem Kocsis Réka. Jövő évben leszek 40 éves. A fiaim megszületése után, még a sportos mentalitásom ellenére sem tudtam visszanyerni régi formámat. Ekkor láttam meg Évinek egy fotóját a Facebookon, amin sokkal jobban nézett ki, mint régebben . … hát ilyet is lehet? Aztán a csodálat tettekre sarkalt és írtam neki. Őt nem igazán ismertem, de férjével kapcsolatban voltam, hiszen a golfedzőm és neki is köszönhetem a tízszeres Magyar Bajnoki címem. Évi nagyon kedves volt és azonnal felajánlotta a segítségét. Megbeszéltünk egy időpontot és találkoztunk. Később, az orvosi leleteim alapján megadta a kezdő feladatokat. Bár már korábban is sokat olvastam, tanultam a helyes táplálkozásról, de ezek az információk puzzle darabonként kavarogtak a fejemben. Ő rakta nekem egybe, megalkotva a képet, amivel sikeresen tudtam venni az akadályokat. A helyes étkezés mellett, a futást is megszeretette velem. Bár a kitűzött célomat még nem értem el, de az irányítása a lelkesítése nélkül, vagyis nélküle, talán már az elején feladom. Kiváló támaszom volt a hullámvölgyek áthidalásánál.

Jó, hogy a mai napig kapcsolatban vagyunk, mert például most, a középkorúsággal járó, aggodalmaimról beszélgettünk.

Köszönöm Éva! Nemcsak segítőm, de igazi példaképem is vagy! (2015.) 

Wágnerné Dévényi Alíz

15 évvel ezelőtt hajhullás miatt mentem el egy endokrinológushoz. A vizsgálatok során kiderült, hogy gond van a  pajzsmirigyemmel. Pajzsmirigy problémám kezelést ugyan nem igényel, de folyamatos kontrollt igen. 10 éve határoztuk el a férjemmel, hogy babát szeretnénk. Sajnos természetes úton nem jött a gyermekáldás, ezért egy meddőségi centrumhoz fordultunk segítségért. A kivizsgálások során enyhe inzulin rezisztenciát is diagnosztizáltak nálam.  Bár az orvosok szerint semmilyen teendőm nincs a két problémámmal kapcsolatban, a lombik programok mégsem hozták meg a várva várt eredményt az elmúlt 10 év során. Ott álltam tanácstalanul, hogy akkor hogyan tovább... Elkezdtem kutatni az interneten, és mindkét problémámra rengeteg táplálkozási/életviteli tanácsot találtam - talán túl sokat is. Sok mindent kipróbáltam, sajnos eredménytelenül. Ezután fordultam Évához, akivel régebben kolléganők voltunk. Minden problémám, leletem és sportos életmódom figyelembe vételével kialakítottunk egy számomra megfelelő, szigorú, de tökéletesen tartható táplálkozási rendszert. Az egyik fő cél az volt, hogy hízzak egy pár kilogrammot. (Sokaktól eltérően, én születésemtől fogva vékony vagyok, nehezen gyarapodik a súlyom.) Természetesen a súlygyarapodáson kívül, a problémáim javulását is vártam a táplálkozásom átalakítástól. Az eredmények azt mutatják, hogy Éva tanácsainak köszönhetően, már az első hónap után pozitív változások következtek be: felszedtem pár kilót, sokkal energikusabb vagyok, kevésbé hullik a hajam, egyre kevesebb a hormoningadozásból fakadó hangulatingadozásom, elmúltak a migrénes fejfájásaim és a menstruációs görcseim. Érzékelve ezeket a számomra pozitív változásokat remélem, hogy a nyár végén esedékes utolsó lombik programunk örömteli eredménnyel záródik majd. :) (2015.)

Egy nagyon hálás Anyuka, DÁgnes

2013 nyarán panaszkodtam Évának, hogy 21 éves csinos, vékony lányomnak az utóbbi időben mennyi egészségügyi problémája van. Először kiderült, hogy bal lábában, térdmagasságban mind az artéria, mind a véna elzáródott és csak a kialakulóban lévő erek kezdik átvenni az előbbiek szerepét.  Az okát nem tudták kideríteni, mindenesetre javasolták, hogy hagyja abba a fogamzásgátló szedését.

Nem telt el sok idő, mikor lányomnak teljesen elmaradt a menstruációja (legnagyobb rémületemre, de nem terhesség miatt) és az orvosi diagnózis szerint számtalan cisztája volt a petefészkeiben. Az orvos javasolta volna, hogy szedjen fogamzásgátló tablettát, mert az „megszünteti” a cisztákat, de azt nem szedhetett.  Ennél tovább nem jutottunk.

Szerencsére Éva felismerte, hogy ezek a jelek valószínűleg a PCOS (policisztás ovárium szindróma) nevű betegségre utalnak, melynek hátterében az inzulin rezisztencia áll. Kezelésbe vette lányomat, és töviről-hegyire elmagyarázta ennek okát, lehetséges következményeit és szaktanácsokkal látta el a helyes étkezésről és életmódról, valamint szakorvosi vizsgálatokra küldte.  Ezek betartása eleinte nem könnyű, de megéri és most már a legtermészetesebb a lányom számára. Azóta lába rendbe jött, elmúltak a fájdalmai és menstruációja is helyreállt.  További ultrahangos ellenőrzések most aktuálisak, melyek eredményéről még beszámolok majd. (2014.)