Élet. Minőség. Természetesen.

piacter fc
3 minutes reading time (691 words)

Félmaratoni visszaszámlálás: RACE DAY

IMG_8922

Kellett egy kis idő, hogy leülepedjenek bennem a gondolatok, és  mégis csak utat törjön magának a mélyben elbúvó elégedettség-érzés. Mert megdolgoztam érte. Végül 01:56:55 idővel értem célba, 4 percet javítva az egy évvel ezelőtti időmön, de elmaradva attól, amit terveztem. Köszönöm, hogy velem tartottatok 10 napon át a félmaratoni visszaszámlálásban. Leírom a versenytapasztalataimat is, én már tudom legközelebb mit csinálok másként.

Reggel 8,5 óra alvás után arra ébredtem, hogy friss vagyok, erős, nem fáj semmi, és rettenetesen izgulok. Nyújtás, hengerezés, és egy kis matek: átszámoltam újra, amit az edzőmmel előtte megbeszéltünk, mikor mire figyeljek. Fura dolog egy ilyen verseny miatt izgulni, nem? Hiszen „csak” saját magammal versenyzek... De pont ez a lényeg, az adrenalin! Azt hiszem sokan vagyunk így, akiket ez hajt az újabb és újabb kihívások felé.

A 9 órai rajthoz képest 7:30-ra időzítettem a reggelimet, 30 gramm lassú CH-t zsemle és padlizsánkrém formájában.  A töltés is kitűnően sikerült, éreztem a glikogén raktárak maxon, erős vagyok, mint egy tigris. A férjem vitt el autóval, a rajt közelében szálltam ki, és a kis műanyag palackommal, amiben a szokásos gyümölcslé-víz kombót vittem a start előtti utolsó 20 perchez, elkezdtem a bemelegítés rutint. Ebben van gimnasztika, futóiskola, kb. 2 km futás különböző pulzus gyakorlatokkal. Kellemes meglepetésként ért, hogy a mobil illemhelyek előtt kígyózó sorok is mobilnak tűntek, így időben odaértem a megfelelő rajtzónába.

Közel 15.000 ember futott, és ez óriási inspiráció! Ugyanakkor rengeteg veszélyt is rejt magában. Az első 8 kilométeren gyakorlatilag folyamatosan arra ügyeltem, hogy kerülgetés közben nehogy elessek, és az útépítések miatti útszűkítések sem igazán kedveztek a tömegnek. Rájöttem, hogy nem jól választottam rajtzónát. Ennek ellenére jól ment, és az első 10 kilométerre eltervezett pulzus és sebesség szintet is könnyedén hoztam, de valószínűleg itt szedtem össze azt a plusz fél kilométert is, amennyivel többet futottam a félmaratoni távnál.

futok1

Frissítést 10 km és 15 km körülre terveztem, vittem magammal olyan iso gélt, amit korábban teszteltem, és tudtam, hogy nem lengeti be sem az inzulinszintemet sem a vércukorszintemet.  Mindkettő után ittam pár korty vizet. Nem hiába ittam sok vizet az utolsó napokban, éreztem, hogy a testem a nagy meleg ellenére is jól hidratált. Az egyik tanulsága a versenynek számomra az, hogy gyakorolnom kell a frissítést. Mármint a technikai kivitelezését. Gyors futás közben ittam meg  a géleket, és mindkét alkalommal begörcsölt utána  a rekeszizmom.

13 kilométernél kezdtem már érezni a tejsav képződést, és egyre melegebb is lett. Itt kellett volna , hogy a lelkesedésem átlendítsen a holtponton, de a tűz elveszett belőlem. Annyira kemény volt a szombati rendezvény miatti utolsó munkahét, hogy az idegrendszerem elfáradt, a lelki tartalékok lemerültek. Hiába voltam fizikailag tökéletes állapotban. Elveszett a tűz. Hiába próbálkoztam az előre kigondolt motivációs mondataimmal, meg sem hallottam őket. Pedig ez lett volna az a szakasz, ahol kicsit javíthattam volna az időeredményemen.

futok2kicsi

Persze minden relatív, és így is sokkal jobban ment minden, mint egy évvel ezelőtt, de csalódott voltam, hogy nem lelem a tüzet. Aztán az utolsó 3 kilométeren fellobbant! Úgy voltam vele, hogy most már minden mindegy, és terv szerint amúgy is az utolsó 3 kilométert kellett a leggyorsabban futnom. És sikerült! Végre úgy éreztem, hogy élek, lobog a tűz, és ha belehalok, akkor is végigtolom. És végig is toltam, az utolsó 3 kilométerem lett messze a leggyorsabb. A célban pedig sprint és széles mosoly :-)

Célbaérés után úgy 10 percig azért nem volt teljesen őszinte a mosolyom, de aztán gyorsan regenerálódott a szervezetem. Egy lazító fürdő és némi pihenés után aktívan töltöttem a délutánt a családommal. Izomlázat is alig-alig éreztem a következő napokban. Szóval úgy tűnik, edzettebb lettem.

Áprilisban újra félmaratont futok a Vivicittán, vigyázok majd a tűzre, és megpróbálom elérni azt az időt, amiről álmodom. De addig még nagyon sok munka vár rám.

A mostani visszaszámlálás utolsó 10 napját pedig itt találod a blogban: 

https://www.airmid.hu/blog.html

IMG 8895

Ha tetszett amit most tőlem olvastál, kérlek oszd meg a barátaiddal, és tarts velem legközelebb is! A "Feliratkozás a blogra" gombbal értesítést kaphatsz e-mailben a jövőben megjelenő bejegyzésekről, az "Airmid nyomában" Facebook oldalamon pedig rendszeresen olvashatsz posztokat egészségmegőrzés, sport  témában.

A bejegyzésekre vonatkozó szerzői jogi nyilatkozatot a weboldal alján találod!

Köszönöm, hogy velem tartottál!

A borító fotót Isza Ferenc készítette. Köszönöm, hogy felmászott érte a Lánchídra :-)

0
Pajzsmirigy alulműködés: a szárnyaszegett pillangó
Félmaratoni visszaszámlálás: 1

Kapcsolódó hozzászólások

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2019. február 16. szombat
If you'd like to register, please fill in the username, password and name fields.

Captcha kép