Szándékosan nem cukorpótlókat írtam, ugyanis a cukor pótlása, helyettesítése nem cél. A cél az ízlelési kultúránk megváltoztatása. Számtalanszor olvashattad már„sokan szenvednek attól, hogy le kell mondaniuk kedvenc ételeikről és italaikról a cukor mellőzése miatt”.  Miért is kellene az édes íznek dominálnia mindenek felett? Miért is kellene attól szenvedni, ha az ember fejleszti az ízérzékelését, és legalább annyi örömét leli a további alapízek fizikai, mentális és élettani érzékelésében is, mint az édes íznél? Úgy gondolom, hogy édesítés témában elég nagy a káosz a fejekben, és leginkább a reklámok és az éppen aktuális divat után mennek legtöbben. Bár az alábbi bejegyzésben igyekszem teljeskörű áttekintést adni a természetes édesítésről, és megemlítem a cukoralkoholok mellett a mesterséges édesítőket is, mégis arra hívnám fel a figyelmet, hogy a természet tele van csodás ízekkel – savanyúval, keserűvel, sóssal, csípőssel és persze édessel. Fedezd fel őket!

…. hogy ki is füllent legnagyobbat rólad e vidéken! Hófehérke és a Hét Törpe meséje után szabadon, lássuk mit mond a Gonosz Mostoha tükre a cukorról. A kristálycukorról, a répacukorról, a nádcukorról, a barna cukorról, a melaszos cukorról, a …. De még mielőtt elsodródnánk Gombóc Artúr dilemmájáig, tegyünk gyorsan rendet biokémiai alapismereteink között! Mi is a cukor? És a glükóz, a fruktóz, a szacharóz, a laktóz, a maltóz, a …? - hosszan folytathatnám a sort.