Változás. Életközép „válság”. Önkifejezés. Önmegvalósítás. Komfortzóna. Változtatás.
Elidőztem kicsit Janus, a kétarcú római isten szentélyében (kinek egyik arca a múltba, másik pedig a jövőbe néz), míg a dolgok új irányt leltek. Visszatekinthettem a múltamba, és építkeztem onnan. A jövőm felé fordulhattam, és megtettem a következő lépéseket. Janus szentélye óvott, védett és legfőképpen inspirált, hogy a változás és az azt követő változtatás megfoganjon és szárba szökkenjen.
Az életközép válságként emlegetett életszakasz az esetek szerencsés többségében nem is válság, hanem egyszerűen csak az a pillanat, amikor rádöbbensz, hogy tulajdonképpen a saját sorsodat irányíthatod is, és változtathatsz rajta. Már éltél annyit, hogy legyen tapasztalatod, ismereted a világ, és főként a saját dolgaidat illetően, másrészről viszont már azt is képes vagy felmérni, hogy mennyi van még hátra. A pillanat ijesztő és zavarba ejtő, emiatt sokan soha nem is merészkednek el idáig. A pillanat, amikor rájössz, hogy a bátorság nem egyenlő a félelem hiányával. Hiszen a bátorság az, amikor a fájdalom, a félelem, a nehézségek ellenére is cselekedsz. A félelem hiánya pedig inkább egyfajta agykárosodás, mintsem bátorság. És a mérlegelés: akkor most önszántadból bátran kilépsz-e a komfortzónádból, vagy megvárod, amíg az élet nagy eséllyel kitaszít onnan?
Mostanra azért már szorult beléd annyi bölcsesség, hogy tudd: ha saját akaratodból lépsz ki a komfortzónádból, irányt mutathatsz a változásnak. Ez legalább tartást ad a komfortzónádon kívül töltött kemény időkre. Meg persze a hála és a hit, melyek által tudatosan haladva utadon újra eljuthatsz a komfortzónádba. Ez így viszonylag egyszerűnek hangzik, de nem az. Az elmúlt jópár hónapot a komfortzónámon kívül töltöttem el, és ha tudtam volna, hogy mennyi erőfeszítés vár rám, ránk addig amíg újra a komfortzónám felé közeledek, talán nem is lett volna elég bátorságom lépni. De megtettem, és a családom, a barátaim, a szeretteim végig mellettem álltak és támogattak. Nem tudok elég hálás lenni nekik ezért. A cél közeledik már, a nyomás is csökken, és a változtatás eredménye lassan testet ölt. De munka van még bőven.
A tanulság pedig a szó, ami a nehéz helyzetekben bátorít, a szomorú napokon vigasztal, a boldog időszakokban pedig óvatosságra int: ELMÚLIK
Pontosan egy évvel ezelőtt, a legelső blogbejegyzésemmel indult el a weboldalam. Nagyon tudtam, hogy mit szeretnék megvalósítani, és most is tudom hogyan tovább. Az elmúlt egy év rengeteg – sokszor meglepő - sikert, megerősítést és pozitív visszajelzést hozott, hogy jó úton indultam el. Köszönöm szépen. Élvezem az új munkámat, örömmel és hálával tölt el, hogy sok embernek segíthettem életminőségének javításában, és remélem még többen kaptak inspirációt a változtatáshoz általam. Hamarosan visszatérhetek a komfortzónámba, és addig is lelkesen haladok tovább a megkezdett úton.
Ma a 42. születésnapomon.
A rajz forrása: Pinterest