Félmaratoni visszaszámlálás: RACE DAY

Kellett egy kis idő, hogy leülepedjenek bennem a gondolatok, és  mégis csak utat törjön magának a mélyben elbúvó elégedettség-érzés. Mert megdolgoztam érte. Végül 01:56:55 idővel értem célba, 4 percet javítva az egy évvel ezelőtti időmön, de elmaradva attól, amit terveztem. Köszönöm, hogy velem tartottatok 10 napon át a félmaratoni visszaszámlálásban. Leírom a versenytapasztalataimat is, én már tudom legközelebb mit csinálok másként.

A 9 órai rajthoz képest 7:30-ra időzítettem a reggelimet, 30 gramm lassú CH-t zsemle és padlizsánkrém formájában.  A töltés is kitűnően sikerült, éreztem a glikogén raktárak maxon, erős vagyok, mint egy tigris. A férjem vitt el autóval, a rajt közelében szálltam ki, és a kis műanyag palackommal, amiben a szokásos gyümölcslé-víz kombót vittem a start előtti utolsó 20 perchez, elkezdtem a bemelegítés rutint. Ebben van gimnasztika, futóiskola, kb. 2 km futás különböző pulzus gyakorlatokkal. Kellemes meglepetésként ért, hogy a mobil illemhelyek előtt kígyózó sorok is mobilnak tűntek, így időben odaértem a megfelelő rajtzónába.

Közel 15.000 ember futott, és ez óriási inspiráció! Ugyanakkor rengeteg veszélyt is rejt magában. Az első 8 kilométeren gyakorlatilag folyamatosan arra ügyeltem, hogy kerülgetés közben nehogy elessek, és az útépítések miatti útszűkítések sem igazán kedveztek a tömegnek. Rájöttem, hogy nem jól választottam rajtzónát. Ennek ellenére jól ment, és az első 10 kilométerre eltervezett pulzus és sebesség szintet is könnyedén hoztam, de valószínűleg itt szedtem össze azt a plusz fél kilométert is, amennyivel többet futottam a félmaratoni távnál.

Frissítést 10 km és 15 km körülre terveztem, vittem magammal olyan iso gélt, amit korábban teszteltem, és tudtam, hogy nem lengeti be sem az inzulinszintemet sem a vércukorszintemet.  Mindkettő után ittam pár korty vizet. Nem hiába ittam sok vizet az utolsó napokban, éreztem, hogy a testem a nagy meleg ellenére is jól hidratált. Az egyik tanulsága a versenynek számomra az, hogy gyakorolnom kell a frissítést. Mármint a technikai kivitelezését. Gyors futás közben ittam meg  a géleket, és mindkét alkalommal begörcsölt utána  a rekeszizmom.

13 kilométernél kezdtem már érezni a tejsav képződést, és egyre melegebb is lett. Itt kellett volna , hogy a lelkesedésem átlendítsen a holtponton, de a tűz elveszett belőlem. Annyira kemény volt a szombati rendezvény miatti utolsó munkahét, hogy az idegrendszerem elfáradt, a lelki tartalékok lemerültek. Hiába voltam fizikailag tökéletes állapotban. Elveszett a tűz. Hiába próbálkoztam az előre kigondolt motivációs mondataimmal, meg sem hallottam őket. Pedig ez lett volna az a szakasz, ahol kicsit javíthattam volna az időeredményemen.

Persze minden relatív, és így is sokkal jobban ment minden, mint egy évvel ezelőtt, de csalódott voltam, hogy nem lelem a tüzet. Aztán az utolsó 3 kilométeren fellobbant! Úgy voltam vele, hogy most már minden mindegy, és terv szerint amúgy is az utolsó 3 kilométert kellett a leggyorsabban futnom. És sikerült! Végre úgy éreztem, hogy élek, lobog a tűz, és ha belehalok, akkor is végigtolom. És végig is toltam, az utolsó 3 kilométerem lett messze a leggyorsabb. A célban pedig sprint és széles mosoly :-)

Célbaérés után úgy 10 percig azért nem volt teljesen őszinte a mosolyom, de aztán gyorsan regenerálódott a szervezetem. Egy lazító fürdő és némi pihenés után aktívan töltöttem a délutánt a családommal. Izomlázat is alig-alig éreztem a következő napokban. Szóval úgy tűnik, edzettebb lettem.

Áprilisban újra félmaratont futok a Vivicittán, vigyázok majd a tűzre, és megpróbálom elérni azt az időt, amiről álmodom. De addig még nagyon sok munka vár rám.

A mostani visszaszámlálás utolsó 10 napját pedig itt találod a blogban: 

https://www.airmid.hu/blog.html

Ha tetszett amit most tőlem olvastál, kérlek oszd meg a barátaiddal, és tarts velem legközelebb is! A "Feliratkozás a blogra" gombbal értesítést kaphatsz e-mailben a jövőben megjelenő bejegyzésekről, az "Airmid nyomában" Facebook oldalamon pedig rendszeresen olvashatsz posztokat egészségmegőrzés, sport  témában.

A bejegyzésekre vonatkozó szerzői jogi nyilatkozatot a weboldal alján találod!

Köszönöm, hogy velem tartottál!

A borító fotót Isza Ferenc készítette. Köszönöm, hogy felmászott érte a Lánchídra :-)