"Az egyetlen dolog, ami biztos, az a halál. A halál pillanata nem biztos. Hogyan éljek?" "Hát ha minden pillanatban meghalhatok, és ha minden pillanatban mindenki, akit szeretek, meghalhat, akkor szerintem csak úgy érdemes élni, hogy részt vegyek, ott legyek minden élő pillanatban, hogy ne hagyjak semmit se holnapra ..."
Ha minden fronton meg akarsz felelni, az életed minden területén jól teljesíteni, akkor meddig zsigerelheted ki önmagadat büntetlenül? Hogyan őrizheted az egyensúlyt, hogy mégis részese legyél az életed minden, de legalábbis minél több élő pillanatának?
Nem tudom a választ, de hetek óta ezen gondolkodom. Vagy talán már évek óta is, csak akkor még kevésbé tudatosan. Mindenesetre támadt néhány olyan gondolatom, amit szívesen megosztok most Veled, mert segít.
Az elmúlt hetek "alkotói szabadsága" nem az ihlet válságától volt csendes, hanem a hétköznapok elsöprő robajától zajos. Feltételezem nem én vagyok az egyetlen nő, aki anya, feleség, gondoskodik a családjáról, illetve szeretne önmagáról is, és mindeközben dolgozik. Részben azért, mert kívánatos az önmegvalósítás, részben pedig azért, mert szükség van a munkájára, annak bevételére.
A terápiás munkám melletti „civil” munkám során rendezvényeket, főként sport, golf rendezvényeket szervezek, és ennek most van a szezonja. Szeretem az ilyen jellegű kihívásokat, de a családi vállalkozás szempontjából szükséges is, hogy jól teljesítsek. Aki projekt menedzsmenttel vagy rendezvényekkel foglalkozik az tudja, hogy a határidő ott tornyosul előtte fixen, bebetonozva. Nem tolódik hátrébb, csak a megelőző napok munkaóráinak száma növekszik, az alvással töltött órák száma pedig csökken napról napra, ahogyan közeledünk a kitűzött dátum felé. Az ember az álatlános létezéséből kénytelen feladni, mert teljesíteni kell, a feladatot meg kell oldani. Aztán szépen lassan felörlődik, és kiég. Felborul a napok ritmusa, összezavarodik a testének és lelkének bioritmusa, és a káoszon meg a fásultságon a siker fénye már csak szűrten ragyog át. Elérhetetlennek tűnik az élő pillanat, amelyben a gyermekünkkel szeretnénk megosztani a legóépítés örömét, együtt csodálni a kibújó növényeket édesanyánk kertjében, vagy felfedezni a kérést társunk naponta elismételt munkával kapcsolatos sérelmében, hogy hallgass meg, segíts már továbblépni ezen! Ha megszakadunk sem tudunk belépni az élő pillanatba, hiába tudjuk, ismerjük annak szükségességét, jótékony hatását minden idegsejtünkben. Huss, már el is illant. Viszont vacsorát kell készíteni, tiszta ruhát varázsolni másnapra, és így tovább....
Úgy tapasztaltam, hogy én az élő pillanatba csak „jól felkészülten” tudok belépni, nekem csak az agyam parancsszavára nem megy. Tisztában vagyok azzal, hogy léteznek a bölcsességnek, illetve a tudatosságnak, vagy épp ellenkezőleg, a tudatlanságnak olyan magas szintjén élő emberek is, akik a pillanatba történő be-, és kilépést könnyen megvalósítják. Talán már nem is az agy parancsára, hanem a szív szavára. Nekem még nem megy, nekem még tanulnom kell, és úgy vélem a tanulás során szerzett tapasztalataim másokat is segítenek ebben. A felkészüléshez tartozik az önkizsigerelés minimálisra csökkentése, vagy ha elkerülni nem lehet, akkor az abból történő felépülés, rehabilitáció és rekreáció.
Önmagunk kizsigerelésének fokozatai – és kivédésük
Induljunk ki abból, hogy mi szükséges a testi és lelki egészségünk megőrzéséhez.
1. Szabályozott táplálkozás – rendszeres evés, ivás
Ebből általában gyorsan feladnak az emberek, elég hozzá csak egy zsúfolt nap az irodában, és máris megvan a mentség a nem evésre és nem ivásra, majd este a zabálásra. Szerintem viszont a legkisebb energia befektetéssel itt lehet a legnagyobb eredményeket elérni. A rendszeres, minőségi táplálkozás és elegendő folyadékfogyasztás olyan stabil energiaszintet és közérzet javulást eredményez – viszonylag kevés energia ráfordítással – mint semmi más. Ennél minden más praktika jóval időigényesebb. Nálam a legeslegutolsó fázisa a kizsigerelésnek, ha már erről is lemondok. De ilyen is van. Utána, ha már tehetem, elkezdek nagyon tudatosan, átgondoltam visszatérni a saját étrendemre.
2. Rendszeres sportolás – lehetőség szerint szabad levegőn végzett mozgás
Nagyon könnyű azt mondani, hogy nincs rá időd. De lehet teremteni.
Ugyanakkor ne hidd el, hogy az természetes és általános, hogy egy dolgozó nő napi 2 órát edzőteremben tud tölteni, minden nap. Sőt, véleményem szerint az egészségmegőrzés szempontjából nem is kívánatos a mindennapos edzés. Viszont heti 3-5 alkalommal mozogni kell. Ha nem tudsz edzőterembe járni, tornázz otthon! Keress heti 2-3 alkalmat, amikor 30 percet tornázol vagy korán reggel, vagy későn este, vagy amikor teheted. Illetve a másik 2 alkalommal 30-40 perc elég egy kiadós futáshoz, biciklizéshez, vagy tempós gyalogláshoz, és még a nyújtás is belefér. Én úgy tervezem be a futásokat, hogy a férjemmel egyeztetek mikor van itthon reggel vagy este, vagy a szomszédasszonnyal, hogy mikor kinél játszanak a gyerekek. A mozgás szabadságérzetet ad, energiával tölt fel, nem beszélve a testünk egészséges működését szabályozó hatásáról. A mozgás hiánya nálam elsősorban mentális tüneteket okoz, nem tudom nélküle a munka miatti negatív stresszt kezelni. (Mert véleményem szerint a legtöbb nő életében nem annak az eldöntése okozza a legnagyobb stresszt, hogy sonkás vagy sajtos szendvicseket csomagoljon-e reggel a családnak.) De az is előfordul, hogy napokra le kell mondanom a mozgásról. A rehabilitációt mindig a szabadban végzett futással kezdem, legfőképpen a szabadság végtelen érzése miatt. Ez a bioritmus visszaállításában is nagy segítséget nyújt.
3. Szabályozott életvitel: munka – kikapcsolódás – alvás
Time management
Először is nagyon hasznos a profi „time management”, ezt tanulni kell. Lehet erre terápián készülni, vagy akár coaching-gal is, ha az ember teljesen elveszett a feladatai sűrűjében. A lényeg, hogy ÁLLJ MEG, a legnagyobb káosz közepén is ÁLLJ MEG és TERVEZZ!!! A legelején a legapróbb részletekig tervezd meg a napodat, hogy fel tudd mérni elvégezendő feladataid időigényét, hogy átlásd őket. Így tanulod meg, hogy miért folyik ki a kezedből az idő, mivel szöszmötölsz, mit lehet racionalizálni. Először írj fel minden apró teendődet egy napról, mert így válik realitássá a felhasznált idő mérésének a képessége. Projekt időszak esetén tervezz meg minden napot előre, színkódokkal, hogy mi az ami a munkához tartozik, mi az ami a családi élethez, háztartáshoz, mi az ami pedig rólad szól. Legyél nagyon reális, és delegálj amennyit csak tudsz. Egy nagymama vagy bébiszitter, de egy férj is csodákra képes a hatékony segítségben, ha MEGFELELŐ TERVET kap hozzá, csak az ő feladataival személyre szabottan , minden szükséges információval, színkódokkal, napra, órára beosztva. Amikor tavaly először készítettem el angol Anyósom színkódokkal tarkított heti órarendjét, - mivel egy projekt időszak finisében érkezett hozzánk, és igencsak feje tetején is állhatott volna nálunk a világ, de mindenképpen nagyon kellett a segítsége – szóval a környezetemben a legtöbb ember, akinek előre meséltem erről, komplett hülyének tartott. Egyetlen ember volt, aki határtalan hálával, és végtelen boldogsággal fogadta, az az Anyósom volt. Végre tudta hogyan segíthet, hogy mikor mi fog történni, mit tehet azért, hogy nekünk könnyebb legyen.
A tervezésbe őszintén számítsd bele, hogy a projekt végéhez közeledve egyre csökken a létezésre fordítható idő, a munka majdnem mindent felülír majd. Ha előre látod ezt, könnyebben megéled, fel tudsz rá készülni, lelkiekben legalább. De mérd fel helyesen a terhelhetőséged határait is, és a minimum önellátásra, önmagad jóltartására kell időt betervezned. Itt van az a határ, amit nem véthetsz el: MEDDIG ZSIGERELHETED KI ÖNMAGADAT BÜNTETLENÜL?
Tisztában vagyok vele, hogy az élet meglepő fordulatokat hozhat. De ha van egy terved, akkor tudsz min változtatni. Akkor legyél spontán a megoldás kitalálásában! Nyugodtan megteheted, mert a rendszer nem borul, nem a káoszban evickélsz, csak a váratlan helyzetet kell kreatívan megoldanod!
Kikapcsolódás
Az időterv fontos részét kell képezze a határidő utáni SEMMITTEVÉS. Nem fogsz tudni leállni, ha tudatosan nem ügyelsz rá. És itt elúszhat minden, bedőlnek a határok, kész, kipurcantál, kiégtél, nincs tovább. Depresszió, megbetegedés. Legyen egy időszak - akármilyen rövid is -, amikor csak egyetlen ember kívánságait kell teljesítened, a saját magadét! És azonnal rátalálsz majd az élő pillanatra, meglátod :-). Tanuld meg és rendszeresen alkalmazd az „én-idő” teremtést. Ha üres vagy, ha nem töltődsz újra, Te sem tudsz adni magadból. Persze a lehetőségek tárháza sok mindentől függ: gyermekeid számától és életkorától, anyagi helyzetedtől, az igénybe vehető segítségtől, de legfőképpen a kreativitásodtól és a józan eszedtől. Mindig, minden élethelyzetben találhatsz olyat, ami Téged épít. Így felkészülve már könnyen tudsz az élő pillanat részesévé válni. Sőt, mindeme tevékenységek végzése közben is már ott vagy!
Alváshiány - a legveszélyesebb gyilkos
Nálam ez a legnagyobb kockázati tényező. Hashimoto „barátommal” (autoimmun eredetű pajzsmirigy alulműködés) viszonylag békében éldegélünk együtt, bár feltett szándékom, hogy egyszer csak megválunk majd egymástól. De az alváshiányt nem tolerálja. Az egész testem, hormonrendszerem, idegrendszerem teljesen kikészül, ha nem alszom, és a szellemi teljesítőképességem is gyorsan hanyatlik tőle. Ha olyan szerencsés vagy, hogy nincs Hashimotod, akkor is ugyanez történik a testedben, csak egy kicsit moderáltabban. Azért vagyunk hajlamosak az alvásból elvenni a legtöbb időt, mert az „nem látszik”, és amúgy is nagyon időigényes. Pedig a regeneráció szükséges. Gondolj legalább az öregedésre:-). És a pillanatra, amit álmosan észre sem veszel.
4. Önismereti munka
Mindig, örökké és folyamatosan. Ha Te nem ismered önmagadat, az igényeidet, ha Te nem tudsz önmagaddal időt tölteni, akkor ki mástól várhatnád el mindezt?
Bár nem hiszem, hogy általános és természetes, hogy valaki reggelente másfél órát tudjon eltölteni a Duna parton meditációval, de törekedj rá, hogy erre, vagy hasonlóra is teremts alkalmat néha.
Az önismeretet saját tapasztalataid alapján is tanulhatod, de szerintem sokkal hatékonyabb, ámde jóval fájdalmasabb is, ha segítséget kérsz hozzá. Én a kognitív terápiákra szavazok, fantasztikusan eredményesnek tartom a pszichoterápiát, de mindenki döntsön szíve szerint. Ha a professzionális életedben is szeretnél fejlődni, akkor pedig próbáld ki a coaching-ot. Számos könyv segít, és hozza be a VARÁZSLAT-ot az életedbe. Válassz, és legyél kitartó! Az élő pillanatba kerülsz általuk.
Összegzésként talán a legfontosabb tanulság az, hogy egyáltalán nem kell mindig minden fronton egyformán megfelelni. Egyensúlyozni kell a területek között.
Nem kell tökéletesnek lenni, nem kell maximalistának lenni, csak jól kell csinálni. Szívvel, lélekkel, és ésszel, a jó, a jobb teremtésének szándékával.
Egyszerűen „csak” élni kell.
A pillanatban – és nem feltétlenül a pillanatnak.
Ha hasznosnak találtad, amit most tőlem olvastál, kérlek oszd meg a barátaiddal is, és legközelebb is tarts velem.
Köszönöm.
A fotót készítette: Kondoros Éva Katalin
Festmény: Pinterest